Apró kivétel a hagyományos jogi környezetben: a hivatásos újságíró státusát számos szabály kíséri, amelyek eltérnek a rendes munkajogtól. Bizonyítékként a választottbírósági bizottság köteles értékelni a kompenzáció összegét annak az újságírónak járó engedéllyel, aki engedéllyel rendelkezik, vagy aki fel akarja mondani a szerződését, ha szolgálati ideje egyazon cégnél meghaladja a tizenöt évet. A bizottságra akkor is hivatkoznak, ha az újságírót súlyos, vagy ismételt kötelességszegéssel vádolják, függetlenül a szolgálati idő hosszától (Labor C., L. 1712–4. Cikk). Meg kell jegyezni, hogy a közösen összeállított választottbírósági bizottság egyedül hatáskörrel rendelkezik a felmondási kár összegének megállapítására, minden más joghatóság kizárásával (Soc. 13. április 1999., 94–40.090. Dalloz joggyakorlat).
Ha az elbocsátási kártérítés előnyeit általában a "hivatásos újságírók" számára garantálják, akkor mégis felmerült a kérdés, különösen a "sajtóügynökségek" alkalmazottait illetően. Ebben a tekintetben a 30. szeptember 2020-i ítélet bizonyos jelentőséggel bír, mivel az ítélkezési gyakorlat megfordításának végén tisztázza az eszköz hatókörét.
Ebben az esetben az Agence France Presse (AFP) 1982. április 14-én súlyos kötelességszegés miatt elbocsátott egy 2011-ben felvett újságírót. Ez utóbbi a munkaügyi bírósághoz fordult
